A darab után rögtön egy kis állványos szintetizátor termett a színpadon, ötvenes-hatvanas férfi állt mögötte, ismerősként üdvözölték az otthonlakók. Úgy gondoltam, maradok egy kicsit, fülbemászóak voltak a régi dalok, és beszélni szerettem volna Olgival is, összetéveszthetetlen vörös kontya a semmiből bukkant fel hirtelen az előttem levő sorban. Olgi minden óvónők legjobbika, az Ország Óvónője, majd kiderül, hogy került ide az idősek otthonába éppen ma délután.

De Olgihoz sort kellett állnom, már hárman körbevették, komolyan magyarázott valamit, a segítségét kérhették valamiben. Addig hallgatom a zenét, most anyám-korabeli számok vannak soron. Ahogy lesz, úgy lesz, Fekete hajú kis gimnazista voltál, jól hallom, ...