Ott voltunk időben, felsorakozva... és nem mondták ki azt az egyetlen egy napok óta várt mondatot, hogy "A harangok Rómába mentek".

Magyaráztak mindenfélét, de könnyes megemlékezés elmaradt.

Álltunk bután, hallgattuk a zörgést... végül Lia azt állította, a kereplőhang is új, és kb. olyan, mintha rugdosnának egy ajtót.

Először összevontam  a szemöldököm, de tényleg olyan volt...

... és nevettünk felszabadultan a buzgó kereplés közepette...