Az utcában, ahol lakunk, négyszeres hársfasor szegi a járdákat és a középső zöld zónát. Nincs léhább hangulat,  - legfeljebb a balatoni estékkel vetélkedhet -  mint amikor egy-egy forró júniusi estén a túlérett hársillatban ballagok haza.

Befelé egy kert van, egy kertnek nevezett vadon, lomberdő és korábbi lakók meg jószomszédok ötletszerű ültetvényei, amelyek  együtt mégis kiadnak valami igazán magyart és XXI. századit.

Az erkélyhez legközelebb egy fűz, hogy a barkák figyelmeztessenek a tél végére, mellette akác, törzsét vastagon átfonta a borostyán. Akácvirág... sajnos nem lila, de mézillatú, akkor virágzik, amikor már beteltünk a csodákkal, hirtelen megjelenik, mint az utolsó tűzijátéksziporka, amit még ...