Zelma véghajrában. Mármár megszűnik a kapcsolatunk, de tegnap csak idepöttyintett pár sort.

Címet is írt hozzá: Lia véghajrában. Nyilván az olvasóknak szól a mű, nem nekem, legyen hát.

"Lia véghajrában

A lakását már kiadtuk, ezért együtt vagyunk újra, csak, hogy érezzem majd az elválás súlyát. Persze nem ülünk egymás szoknyáján. Alighogy hazaért tegnap, ja, tegnapelőtt:), már újra úton. Mikor, ha nem most. Jobb, ha megszokom, nemsokára végleg elvitorlázik. De most épp itt lakik (lakozik?), megette megadóan a sokmindent, amit érkezése (indulása?) tiszteletére sütöttem, főztem, vásároltam. Ami megmaradt, azt lefagyasztottuk, mert pár nap múlva hazajön, hogy újra felkerekedjen. Nagy Vakációt kell lefutnia röviden. A jövő hónapban már kezdődik a tanév. Valahol messze, idegen szokások szerint.

Bravúrosan vett magának két nadrágot, én nem mertem volna... burgundivörös az egyik, a másik olyan általánosan zöld, nem keki és nem is világos.

Tegnap megkért, hogy a burgundit varrjam meg egy kicsit, derékban bő. Varrtam, mértem, saccoltam, próbáltunk... , de legelőször burgundi cérnát kerestem, találtam is, mert anya csak egy van.

A békebeli vasárnapi ebéd után egy kis ejtőzés, majd heveny készülődés. Nekem bevágott, hogy vajon milyen pólót vesz a nadrághoz, ajjaj, a színvilága kék-zöld volt eddig... de nem szólok bele... hm.

Aztán egy búcsúszó, egy ajtó felé irányuló villanás, már itt sincs, de még felidézhető, sötét szín és bézs csíkos póló volt a nadrág felett, előnyösen szélesítve a felsőtestét, a színek remekül állnak, még egy pirosas árnyalat sok lett volna, feketét, fehéret nem hord... szóval mintha egy divatlapból.

Hát hogyhogy?

... az én jótanácsaim nélkül..."

Bennem volt a kisördög, visszaírtam neki. "Ráadásul még abban sem lehetsz biztos, hogy csakugyan jó tanácsot adtál volna neki.

Ide hallom sértett szipogását.