"Holnap van Lia szülinapja!" - meséli Zelma.

"Mindent megoldottam a héten, koordináltam, konspiráltam, cipeltem, válogattam, befizettem, kifizettem, de nincs még tűzijáték, meg a Himalája só, az is hiányzik. Mondogatom napok óta, hogy azok nélkül meg lehet lenni, só az só, és Lia meg már nem gyerek.

Nem lehet mindig, mindenben a kedvére tenni.

Aztán vitába szállok magammal.

Hogy ez a Himalája néhány éve hagyomány, és épp most fogyott el.

Aztán elhessegetem a témát.

De belémvág: keserű lesz a szánk íze nélküle.

És: O. is megvenné a lányának.

Igen, O. megoldaná.

Kétszer fordult a télen, hogy minden szaloncukrából küldjön nekem kóstolót... mert az első csomag feladása után még kapott abból a ...

Tömött volt, meleg volt, egymás testébe vájva görbedtünk a villamoson, és akkor még a kutya is. Ráült a lábamra. Kicsit még hátrálhattam, ám a kutya is. Megint a lábfejemre. Elnézést,  mondtam élesre hegyezett felkiáltójellel a végén a korombeli nőnek, aki maga is próbált megállni a lábán. A kutya közben lefeküdt. Olyan hosszútestű fajta volt, legalább másfél ember állhatott volna a helyén. A korombeli nő magyarázni kezdett, elnézést, de a kutya fél, azért ilyen. Lenéztem a kutyára, nem is gondoltam, hogy egy hétköznapi villamoson fél... Akkor láttam meg a szőke, lovaglócsizmás lány kezét, a kutya fejét simogatta. Az alsó lépcsőn állt, majdnem egy magasságban voltak így, de még lejjebb görbedt, és ütemesen ...