Leégettem tegnap a csuklómat! - újságolja Zelma vidoran. Éppen gombás tojást készítek, ami nálam szent dolog, úgyhogy csak futólag pillantok fel. Figyelni kell. Ha túl vékony szeletkéket vágok a gombából, kiszárad, ha túl vastagokat, olyan nyers-féle marad. Nem is szeletelem, hanem cikkekre vágom, a tojást majd akkor jön, amikor tűzforró minden, aztán a csípős pirospaprika, késheggyel, a színe kedvéért. A cékla meg a friss kifli ott vár majd, mert a gombás tojás réme a kiszáradás. Megkínálom Zelmát is, és utána sétálunk egyet.

Ja, szokás szerint magamban és magamon gondolkodom, miközben Zelma tegnap megsérült, most neki jár a figyelem.

- Leforráztam. Gőzzel. Hűtöttem, de későn.
Borsónyi, másfél borsónyi vízhólyagokat mutat a csuklója belső oldalán, meg egy tégely krémet.
- Ebben majd tocsognia kell, ha bekenem, így mondta a patikus. Nem fáj, mert már tegnap este is kenegettem. Vendégségben voltam, és szerencsére ott is volt krém.

- Megírtam reggel B-nek is! - folytatta Zelma. - És tudod,mit válaszolt?

Olyan isteni illata volt a piruló csiperkének, hogy egy ütemmel lemaradtam, későn fogtam fel, hogy Zelma kérdezett.

-Tudott, mit válaszolt B.? - kérdezte Zelma kicsit hangosabban, és szerencsémre rögtön folytatta is. Azt sem tudtam hirtelen, ki lehet az a B. nemhogy válaszokat tippelgessek.

- Azt mondta, talán ügyeletre is kéne menni venni vele. Pedig tudja, hogy a szombat reggeli ügyelet lényege nem a gyógyulás, hanem a ribillió, az autóajtó csattanása, az ágyba kapott ebéd, a kikímélt délután...
... azért a patikában megmutattam.

Hallgatunk, nézzük a gombát.

Aztán Zelma - ha nem is ágyban - , de jóízűen evett. Még épp idejében jött, mert a gomba másik felét holnapra akartam eltenni paprikásnak. Később megnéztem a kezét is, bekentem, és kérdően néztem rá.

- Azt is mondta B., hogy ha rendesen gyógyul, akkor úszhatok vele. Vasárnap délelőtt.

Ennek a B-nek sokféle válasz lapul a zsebében, gondoltam kicsit irigykedve.

-