Zelma bölcselkedik... egy svungra írhatta, mailben küldte, és ilyenkor nincs "és, én, de, ha, hogy"... ilyenkor az ember nem kérdez, nem vitatkozik, ha így, hát így.

"Három dében, kilépve az egyszavas bókok világából, amelyek - mit tagadjam -, nekem jól tudnak esni a maguk a nemes egyszerűségében is, szóval kilépve ebből a virtualitásból, a férfi 3D-ben rögtön nagyon bonyolulttá válik, munkája van, főnöke, vagy ami még rosszabb, saját beosztású munkaideje, időjárása van neki, vagy fájhat a feje, hogy rosszabbra ne is gondoljunk, esetleg csúcsforgalma is van neki, elromlott hármas metrója, garázsmeneti vagy pláne forgalomból kiálló busza, szervizre vagy vizsgára érett autója, óvodai, iskolai, zeneiskolai vagy színjátszóköri fellépés, meccs vagy tornabemutató a gyereknek/unokának, esetleg szalagavató, ballagás, eljegyzés, lagzi, keresztelő ... Nem beszélve a nőről, aki ugyancsak bonyolult szerkezet, lehet vidéki útja, továbbképzése, túlórája, többrétű gyerek- vagy unokaügye, ilyen vagy olyan nehéz napja, hisztis főnöke, beteg macskája, arról nem is beszélve, hogy esetleg be van jelentve már a fodrászhoz, és az olyanabb, mint a hétszentség, sérthetetlen... szóval háromdében az egész romantikus miskulancia összeomlani látszik, és akkor, na akkor dől el, mert ha ... mert ha mégis megvan az a szükséges plusz, akkor főnök, fodrász és hármasmetró dacára egyszercsak mégis kipattan egy kis szikra és létrjön a romantikus találkozás. Bánhatja, aki előre lemond erről.