Holnap lesz a bejelentés, hogy mi történik a plázával, kit, mit, hova helyeznek át és miért... Zelma már túl van azon az életszakaszon, amikor ezeket a napokat sorsdöntőnek tekintette. A sorsdöntés váratlanul éri az embert, megy az utcán, eszébe jut valami, megáll egy pillanatra, vagy éppen beszólnak, kérdeznek tőle valami megállítót, és új korszak kezdődik...

Szóval már tudja, hogy holnap lesz valami, de nem vesz róla tudomást. Vannak fontosabb dolgok is az életben...

Ma vacsorára igyekszik egy kis budai vendéglőbe.

A metróval szokatlanul korán érkezett. A busz pedig szokatlanul távolról sem kéklett.
Egy nagy ruhafogast állított fel egy élelmes vállalkozó a megálló melletti járdaszakaszon. Két-háromféle pólót árult több, jelöletlen méretben,  és ott volt köztük az álompóló, bézs, straszos, a a finom bézs anyag mögött ollóval kicsípett lyukakon át virágos bélés villant ki, mindez alig észrevehetően szív alakba rendezve, ezerötért.

Tudta, hogy megveszi, csak a méret volt kétséges.

Az eladó, negyvenes férfi dicsérte a portékát... kezébe adta az egyiket... Zelma replikázott, nem akarta, hogy a hasán megfeszüljön az anyag. A férfi mondta a magáét, méltatta a színt, az ötletet...
Zelma mondta neki, ne tegye, mert kénytelen lesz itt hagyni, már csak ellenállásból is, vele ezt nem lehet csinálni, ettől  a tukmálástól rosszul érzi magát.

Azért magához fogott és visszatett már kétszer is három darabot, majdnem döntött, de akkor kiderült, hogy kicsit mások a színek is, attól függően, éppen melyik virág melyik részlete les ki a résen...nem mindegy, hogy zöldes vagy terrakotta kiegészítőket kíván az új darab...

Hirtelen feltűnt a busz, persze éppen ekkor összeállt a kép, odatette a férfi kezébe az ezrest meg az ötöst, zacskó már nem kellett, szaladt pár métert, de közben a diadalmas hang még utána szólt:

Nem ennek a kis üzletnek örülök, nekem szakmai siker egy ilyen kemény nőt meggyőzni...