Ezt a dalszöveget Zelma ajándékba kapta...

vagy nem is igazi ajándékba,
mert egy másik blogban találta,
neki szólóan, egy többé - kevésbé vadidegentől.
Egy olvasótól.
Ennyi volt az ajánlás:
Vajon Z.és Zazie között  felfedezhetők közös jellemzők?
Zelma úgy érezte, a veséjébe látnak...

Ma is itt a reggel, ébred és felkel
Budapest, és furcsa pállott hideggel
köszönti Zazie-t, aki áll a járdán
kezébe' telefon és iménti álmán
töri a fejét és Emilre gondol.
De indulni kell mert még állig begombolt
kis kabátja alá is befúj a szél
és teljesen átfagy, mire a buszhoz ér.
Pedig egy messzi házban, ahol a madár se jár
egy meleg szobában csak Zazie-ra vár
egy csésze tea és Emil hangja
a hetes buszt mindez hidegen hagyja.

Zazie szegény, csak áll a járdán
zsebre tett kézzel és iménti álmán
töri a fejét, amiben húsz perc alatt
zöld metróval Emilhez szaladt.
És száguldás közben a fényeket leste
az állomásokon, és aznap este
Emillel tréfából metrózni mentek,
mint gyerekkorukban és végtelennek
képzelték a rövid, húszperces utat
metrósöfőrnek is álmodva magukat.
De Zazie álmát az álmában most
dudálva gázolja szét a villamost
egy centire éppen elkerülő
hetes busz, amire felkerül Ő
némi tolakodással, mégis mosolyog Zazie
mert a metrónál is gyorsabban repítik álmai.

Gyere le velem, le gyere, a föld alá
veled utazik a Zazie a metrón.
Gyere le velem, le gyere, a föld alá.

Forrás: Emil Rulez https://www.youtube.com/watch?v=vNXRXf68vtQ