Ahhoz,
hogy tisztaság legyen,
kénytelen vagyok söpörni megszabadulni a feleslegtől,
a ballaszttól, a nyomasztó terhektől...
de ki tudja úgy első látásra eldönteni,
hogy...

 Mindig a parafadugók jutnak az eszembe... amikor anyámat elvette az apám feleségül, anyám két dolgot égetett el. A fióknyi parafadugót, amiről kiderült, hogy apám évek óta gyűjti egy vidéki borosgazda rokonnak.

A parafadugókon nagy veszekedésük volt, az első veszekedésük.
Hogy jutott az eszébe nem egyszerűen kidobni, hanem elégetni valamit, ami nem az övé..., az én okos, józan, méltányos anyámnak...

Aztán elégette az új élet jegyében az Aranycsapattól kapott külföldi képeslapokat is, az egész csapat aláírásával. Meg a neki személyre szóló képeslapokat is, egyetlen aranylábú fiú aláírásával. Talán, ha egyáltalán értelmes dolog volt az égetés, elég lett volna ezeket a szóló lapokat bedobálnia a fürdőkályhába...

1957-ben történt mindez.

Talán volt olyan korszak azóta, amikor kisebbfajta lakást lehetett volna szerezni az értékükből... vagy egy színes tévét, vagy tudomisén.

Ez nagyon érdekes hablaty, csak semmi köze... . 

Tisztára kellene seperni magam körül...