Zelma elgondolkodva nézte a kis cserép virágot. Még Zelma napra kapta... január 23-án. Mélykék primulák. Sok bimbó is volt rajta, azóta azok is kinyíltak, fehéres-halvány árnyalatúak. Lassan ők lesznek a többség, ahogy hervadnak a virágüzleti sötétkékek. Érdekes ilyen tarkán... Zelma azon gondolkodott, hogy ez az alkalmazkodás csúcsa egy ilyen növénykénél, vagy ellenkezőleg, éppen alkalmazkodási képtelenség.

Mifenének ilyeneken gondolkodni, ha olyan, hát olyan. Örülj, hogy van. Egyáltalán, minek kell mindenen gondolkodni? Ezeket kérdezném Zelmától, de nem hallgat meg. Csak idepöttyint egy kérdést, egy gondolatot... aztán nem válaszol a mailre vagy elköszön gyorsan és leteszi a telefont. Pedig erről kéne beszélnünk inkább mélykék meg sápadt virágszirmok helyet, hogy muszáj-e mindenen gondolkodnia.