Mámorító volt a névnapja. Először is az sms-ek, korán reggeltől... később telefonhívások, aztán úszott is. Igen, Zelma úgy  szervezte, hogy uszodába  is eljusson ezen a napon... pontosan olyan volt, ahogy tervezte, kinyújtott-kicsúsztatott kényelmesen hosszú, de azért dinamikus tempókkal úszott. Nagyképű volt a márkás ruhaboltban... eltennék ezt a két pulóvert? Csak ide megyek az uszodába, nem szeretném mindjárt begyűrni őket az öltözőszekrénybe. A boltban már a leárazás végén tartottak, a pulóver és a kardigán összesen sem volt annyi, mint az egyik vagy a másik eredeti ára... jó vásárt csinált. Eszébe sem jutott, hogy bármilyen jó márka, nem ez az elegancia és a bolondos fiatalosság csúcsa, elcsípni valamit az utolsó áron... . Mindjárt fel is vette délután a pulcsit a kis bőrmasnival a hátán... ebben úgy jár egy nő, mint akinek bőrmasni van a hátán, ez a lényeg, nem az, hogy látszódjék a masni maga.

Az eladó egyből megismerte, amikor visszament úszás után a boltba... ilyen hamar? Versenyúszó voltam, gyorsan leúszom az adagom, a szaunába is épp csak benézek, azt még szoknom kell. Ja, az más, mosolyodott el a lány, aztán megosztotta vele edzőtermi tapasztalatait, ez külön jólesett Zelmának. Egy sóhajt azért eleresztett a kisbékák felé, teljesen megfeledkezve arról, hogy azóta már nagy iskolások... Zelma már mindig úgy fog arra az óvodai úszócsoportra gondolni, mint akik visszavárják, kicsit csalódottan és  cserbenhagyva. Eszébe se jutott, hogy Gábort vagy éppen magát hagyta cserben akkor... lépésről lépésre kicsusszant az óvodából, a családból, hogy aztán hajtűkanyarok és megtorpanások után Pesten valami igénytelenebb munkát végezzen kétszer annyi pénzért. Egy kis lakásban élve, egyedül... Az utóbbi évben annyira elmerült magában, hogy észre se vette a hiányokat. Vagy, ha észrevette is őket, ugyanúgy "viselte", mint a masnit a hátán... édes titokként.

Délután találkozói voltak, egy olyan, amin virágot is kapott, meg egy olyan, ahol megmutathatta: ilyen virágot kaptam... Kerek volt a nap, Lia zárta este egy különleges könyvvel. A vesztemet érzem, csóválta a fejét tükörképének lefekvés előtt. Valójában nem gondolt a vesztére, hanem arra, hogy ilyennek kell lennie egy nevezetes napnak. Legalább ilyennek.