Zelma rákapott, hogy valami legendát kanyarítson maga köré... ez a szubjektív idealizmus, ez csak az egyike volt kedvenc meséinek, a másik az "idealista és racionális"... mindegy, hogy ezek az önjellemzések találóak-e, nem tudom, szerencsés-e, ha valaki ennyit foglalkozik magával.
Mélyére hatolni,
felforgatni,
átszitálni,
újrarendezni... mi értelme lehet vajon.

Ő maga is beismerte egyszer... nem jutok ezzel előbbre. Csakhogy, mielőtt buzgón bólogatni kezdtem volna,
még a fejbólintás előtti utolsó pillanatban megkérdeztem magamtól,
merre van vajon az az "előbbre",
ahova Zelmának jutnia kéne.