A délelőtti férfi ráérős. Talán a kelleténél is jobban.

A délelőtti férfi beér a munkahelyére, távol feleségtől, gyerektől, miegyéb hangulatromboló külső tényezőktől, bekapcsolja a számítógépét, szétnéz társkeresőn is, visszakeres 1-2 korábban arrajáró lányt, hölgyet vagy nőt, képet kér, közben kávé a büfében, amikor a nő már lemond a válaszról, hirtelen jön egy kósza talán tetszik, vagy egy kimért és hivataloskodó minden elismerésem, de soha egy randizni akarok...
Mert korán van még, a délelőtti férfi nem lövi el hamar az összes puskaporát, hagy a napnak egy kis kifutást. Ha éppen nyugi van ott benn, beindulhat egy kis szakadozott párbeszéd, egy-egy munkamegbeszélés vagy hosszabb értekezlet azonban csírájában elfojtja az éledező érdeklődést. De ha ezek nem is, akkor megérkezik az ebédidő. A délelőtti férfi megint eltűnik, ebédel, jóllakottan tér vissza íróasztalához, és így, dolgavégezetlenül átalakult délutáni férfivá.