A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

Zelma óvónő volt Budapesttől 60 kilométerre, egy kisvárosban.

Mosolygós, suhogóköpenyes, rendes, szorgalmas.

Olyan valaki, - így jellemezte magát - akinek a szülők szívesen „adják át” reggelenként a gyereküket, tudják, hogy fiuk-lányok megkapja a napi simogatás-adagját, ebéd után mese lesz, és nem video, délután pedig úgy vihetik haza a gyereküket, ahogy reggel bevitték, tisztán, jól fésülten, se orra - se fűzője nem lóg.

Saját gyereke is született,

egy kislánya,

Júlia,

aki

– ha már a neveknél tartunk –

Liának nevezte magát

és diplomás ápolóként dolgozott egy határ menti osztrák kórházban.

Zelma férje megismerkedésükkor a megyei ...