"Imádtam, amikor huszon-harmincéves koromban úton - útfélen megkérdezték: - Családod van? Bizakodó, lemondó, derűs és fenyegető hangsúlyokkal. A legcsüggesztőbb a rohadtpenészesgumicukor-ízű 'nadeazért' is odafittyedt a Szent Szó elé. Ez akkor jött, ha valahogy kiderült a beszélgetésből, hogy nincs gyerekem... és arra ment ki, hogy azért csak sikerült magam valami férjnek eladni legalább.

Na de azért családod van? És soha nem volt bátorságom azt válaszolni, hogy persze, anyám, apám és őseim hetedíziglen... Bátorság persze ahhoz kellett, hogy magamnak bevalljam, nincs izém... semmim, amit a rendszerető emberek családnak neveznek. Egy elvált férj, egy aktuálisan nagyon is létező, de nem együtt lakó élet-társ nem sokat nyomott ...