Figyelő szemek fürkészik életem és pásztázzák soraimat. Együttérző, kíváncsi, emlékező, okos vagy unatkozó szempárok... Néha hosszabban, tallózva olvasnak, néha csak belecsípve itt-ott a betűhalmazba. Vagy csak ellenőrzik, van-e friss bejegyzés.

Mivel napjában kevés olvasóm van, követhetőek a szokásaik, az érdeklődésük, az évjáratok, amelyekbe belelapoznak. Nyomukban néha én is "utóolvasok", mert nem emlékszem már, mit rejtett egy-egy cím.

Vannak délelőtti és éjszakai olvasóim... ezek a leggyakoribb időpontok. Napok közül népszerű a szombat és a vasárnap, leggyérebb a hétfő. Nyáron aztán fordul, hét végén a kutya sem olvas, de hétfőtől csütörtökig gyakrabban rákattintanak a Síkospályára. Magyarországon ...

Osztályvezetőből, falusi jegyzőből pénzügyi tanácsadóból masszőrré, személyi asszisztenssé, gondozóvá avanzsálnak sorra ismerőseim, meglett, csupaszív férfiak.

Persze nem itt, hanem Angliában, Ausztriában, Németországban masszálnak és asszisztálnak majd.

Az érintés korát éljük. Emberek állnak utcasarkokon "ölelés" táblákkal, ez valami világ-dili, de jól mutatja, mi hiányzik leginkább a XXI. század emberének. A simító, bátorító, nyugtató vagy éppen gondoskodó érintés. Nem tudom, hogy "régen" hogyan is volt, a család adta ezt is, vagy egyszerűen nélkülözték, de most hatalmas lett az ázsiója és fizetőképes kereslet mutatkozik. Értékké, szolgáltatássá vált. 

Tehát ez a testiség jól meg van fizetve, mert ...