Látom, mindenütt fesztivál van, hal, meg lecsó, ki tudja még milyen... Nálam is feszt fesztivál van, nyári és őszi fesztivál is, most van a csúcspontja. Ráadásul nálunk úgy megy, hogy ki-ki a maga szerszámával fesztiválozik. Mégpedig mindenféle felállásban, férfi egyedül (ez unalmas, de rugalmas megoldásokat tesz lehetővé), férfi férfival,(félszavakból, sőt szavak nélkül is megértik egymást) nő nővel, (itt a szerszám csak szimbolikusan szerepel), sőt és fujjjjj még anya-fia fesztivál is volt, tele konfliktussal, megoldással és érzelemmel.

Az úgy történt, hogy én januárban elterveztem, februárban mindent leegyeztettem, májusban letárgyaltam aztán júniusban beütött a krach. Az elektromosok párban megszámlálhatatlan körben csűrték-csavarták a drótokat, egy egyórásra tervezett szeánsz több hetesre nyúlt. Mire rámondták az áment, hogy jöhetnek a vízifesztiválozók, addigra kiderült, hogy szerszám van, de a placc hiányos, heti ígértekkel tagolva 8 hetet vártunk a zuhanytálcára. De, hogy ne maradjunk vízibuli nélkül, egy lepkényi folt jelent meg a mennyezeten, egy hét múlva denevérformára nőtt, aztán különös nagymagyarország alakot öltött. Aztán, mint egy hazafias legendában, ez a nagymagyarország nőttön nőtt. Egyre több férfi jött, nézegetett és csóvált. A másik oldalon az eresz eresztett, zuhatag ömlött egyenes a párkányra, hogy onnan visszapattanva befolyjék az ablakrésen, egyenes a parkettára. Haha, mulatságos lett a fesztiválhelyszín, de ahogy Gerendai is megoldott már bonyolultabbakat is, végül a közös képviselő is megemberelte magát. A kéményszerelők, akik már kezdettől a tetőfokra hágtak, kiöntötték szilikonnal az ereszt, így már nem ereszt, csak a nagymagyarország, az kezdett a kisgmböcre hajazni, egyszercsak kipukkant, és a földön találta magát szanaszét. Vakolatot, szétszakadt tapétát és biztosítási kárfelmérőket sodort magával. Ezt követte újabb öt hét állófesztivál, férfiak, csóválások, zuhanykabin-alkatrészek még mindig tálca nélkül...

A nedvességek elmúltával bekeményedett a fesztivál, mint amikor a Csík Zenekar után egyből az Iron Maiden lép a színre. Jött egy díjbirkózó, kitépte a régi zuhanytálcát, kopogtatott a helyére egy újat. Közben az égimeszelő már a konyhát nyaldossa és igyekszik, hogy a fürdőben is megelőzze nyaldosásban az üvegfalas embert. Mert jobb, ha nem az új zuhanypanelről kaparjuk le a meszet, hanem fordítva...

Szerény epizódként az igazi lakásunkban, amiben benne lakunk, kifestettünk egy falat kristálykékre, mesterek nélkül, családon belül.

Szeptember közepéig biztosan eltart a nagybani buli, aztán kellene egyetlen férfi, egyetlen szerszámmal, akivel elsimítjuk a ráncokat és egyenetlenségeket és minden i-re feltesszük a pontot, szöget, csavart, összállítjuk a lapraszerelteket, és addig toligáljuk, amig a helyére kerül...