Már jóval elmúlt 10 óra, amikor vacsora és nagyívű beszélgetések után a férfinek eszébe jutott a medence. Vagy ki tudja, lehet, hogy eszébe volt már előbb is, csak úgy tett, mintha semmi dolga nem lenne, és a világ végéig elhallgatná Zelma szövevényes és kacskaringós történeteit. Bort ittak, saját készítésű tokaji cuve-t, szárazat. Zelma ennek a bornak a hullámain szökkent előre-hátra 20 éveket, vagy a figyelmes hallgatás adhatott neki szárnyakat, mindenesetre messze voltak már attól a lehetőségtől, hogy Zelma egy cuki kis nő, mesélt derűt és borút, magábafeledkezve, már-már kihívó magamutogatással.  O. arca azonban se borongós se derült nem volt, tágra nyílt szemmel figyelt, a végén csak annyit kérdezett meg: majd engem is ...