Vajon jó-e nekem, hogy naponta-hetente fürkészek figyelik életem alakulását, itt a blogban, naplóban... felütik, belenéznek, fejet csóválnak vagy bólogatnak, helyeselnek, rosszallanak, nem értenek, de azért kíváncsiak, a szabócsaládot meg a szomszédokat legalább meg lehetett tárgyalni annak idején, társbérlővel, szomszéddal, rokonnal, munkatárssal... . Az én követőim nem tudnak egymásról, sem a barátiak, sem a kíváncsiak, sem a drukkerek, sem az ellendrukkerek, sem az elmélázók, sem a sorok között olvasók, sem a  tudomásulvevők, a csodálók, a csodálkozók, a majd-csak-kikerekedik-belőle-valamizők, a tanulságot várók és az életem értelmét már rég feladók...nem ismerik egymást, és ... engem sem.