Össze vagyok kavarodva - írta Z. egy éjszaka. Reggel találtam meg, és fogalmam sem volt, hogy vajon még mindig tart, vagy pillanatnyi hangulata már elszállt.

Mi a kavarodás?  - ennyit azért mégis megkockáztattam.

 - Apám korabeli emberek, ugyanaz az őszes nyírt  bajusz-szakáll, amit a kopaszodó ötvenesek növesztenek.

Meg anyám arca a tükörben, ahogy fogat mosok, fésülködöm. Meghaltak 60 évesen,én meg lassan utolérem őket. Már mindjárt 56 vagyok,de lényegében inkább 46.

- Ja, meg 36 meg 26... vigyázz, Zelma, mert a végén még 6 leszel.

Néha csak 6, igen... mondom, egészen meg vagyok kavarodva! - ezt az egy mondatot már telefonon mondta. Felhívott azért, hogy ezt az egy mondatot hangosan kimondja.

Aztán elindult dolgozni, ahol óvodások várták.

6 évesek is.