Amikor megoldódik egy reménytelen helyzet, rögtön gyanút fogok, hogy mi lesz vajon a reményteliekkel?

Amikor valami jól alakul, már látom magam előtt romba dőlni.

Mi ez? Tapasztalat? Stressz?

Zelma még mindig az átszervezésben kavarog.

Kása nem szólt semmit azóta, hogy bemutatták, persze, majd elsejétől jön.

- "Nem vagyok nélkülözhetetlen. De hátha valahol  nem vagyok nélkülözhető?

Visszamondtam valami még pénzes különmunkát is, most koncentrálok!"

- Mire koncentrálsz ebben a nehéz helyzetben, Zelma?

Meg se kellett volna várnom a választ.

Tudhattam volna.

- "Hát magamra".