Elmúlt már a kislakás varázsa, Zelma belakta, bezűrözte, éppúgy tele lett élet-kacatokkal és értékes fecnikkel, mint bármelyik másik lakás a világon. Csakhogy a rendezéshez mindet egyenként kézbe kellene venni, átgondolni, mérlegelni. Belebonyolódott valami gázszámla-ügybe, ehhez évekre visszamenőleg kéne megnéznie dobozokat, télről nyárra, nyárról télre félretett aztán elő nem vett kistáskákat, esetleg kabátzsebeket. Egy kicsit beletúrt ide-oda, és rádöbbent, hogy belül is tele van ilyen rekeszekkel, zsebekkel, rég ki nem nyitott bugyrokkal, meg olyanokkal is, amelyek folyton szem előtt vannak, de igyekszik elkapni róluk a tekintetét és továbbsiklani, sodródni a mindennapokkal. Közben elképzelt számos és számtalan ismerőst, akiknek katonás rendben állnak a fecnijei és az emberi viszonyai.