Zelma az ünnepekben szinte büntette magát... miközben tudta, hogy rendezetlen ügyei vannak, nem foglalkozott semmivel, csak az étkezéssel. Főzött, sütött, tálalt. nem mondhatni, hogy gépiesen, de megadóan. Imádott salátákat szerkeszteni, fűszeres, színes ételeket főzni, most azonban hiányzott belőle a lelkesedés. Mindig kócos volt. Gábort Zelma  kedvetlensége aktivizálta. Mintha megfogadta volna, hogy fél óra ne teljen el eseménytelenül, hol zenét állított be a számítógépen, hol a német ragozást magyarázta Liának, aki ugyancsak megadóan bólogatott, pedig német nyelvterületen is angolul beszélt. A lényegről nem esett szó, arról, hogy Zelma még a két ünnep között visszamegy Pestre, Lia is, akit bulik és barátok vártak.

Gábor megkönnyebbülten fogadta a hírt, hasonlóan azokhoz a vidéki rokonokhoz, akik örülnek ugyan a pesti vendégeknek, de éppannyira örülnek, amikor életük visszatérhet a maga sajátos logikájú, lassú és másnak talán unalmasnak tűnő kerékvágásába.

Mi véglegesen eltávolodtunk, állapította meg Zelma, elég melankolikusan ahhoz képest, hogy ő akarta. Ha jobban belegondolt, nem is Gábor hiányzott neki, hanem az, hogy minden nekilendülése ellenére nem találta meg a megfelelő társát. Férfit igen. Rajzottak a férfiak Zelma körül, soha így, még fiatal korában sem... . Férfiak. Könnyedek, vidámak, sűrű és mégis lágyszívű macsók, begubancolódott értelmiségiek. Egy autószerelő is, és egy állandó éjszakás a posta szállításáról. Nem egyszerre, évek alatt alakultak ki ezek az ismeretségek, és egyik sem tartott soká... Nem tartottak soká és főleg nem hoztak megnyugvást a szívének. Lelki társat keresett. Lelki társat keresett úgy, hogy közben sokszorosan bebugyolálta a lelkét, nehogy megérintse valaki vagy valami. Ha rést nyitott, rögtön megbánta.

A legnehezebb a Titokzatossal volt, akit Zelma feltétlenül a lelki rokonának tekintett, megérintette  férfi vágyakozása, ami éppolyan meddő volt, mint az övé. Igen. nem a férfi maga, hanem ez meddő vágyakozás volt az, ami közel hozta és végképp el is távolította őket egymástól.

- Jó lenne, ha elmesélnéd, Zelma, hátha kiokoskodjuk ketten a történetből a tanulságot, a továbbvivőt.

 - A Titokzatos az titokzatos. Nem akarok semmit kiokoskodni belőle! - szokatlanul csattanós választ kaptam magyarázat vagy történet helyett.
Jól sejtettem  valami patthelyzet van. Zelma azonban rám bízta magát, a történetét, addig nem nyugszom hát, míg ezt a szálat ki nem bontjuk.