Októbernyolc. Írni akartam egy bejegyzést, hogy milyen vésztjósló, lehangoló, csúnya szó, csúnya hónap, csúnya nap. Csupa o, csupa gond, csupa rossz. De aztán épp elkaptam azt a negyedórát, amikor még ebben az évszakban is napfényben áll az erkélyem, kivittem a reggelimet, kakaót, túrós-kakaós-meggyes sütit, kávét. Odatartottam az arcomat a napnak, néztem hűséges és kitartó virágaimat, és...

... és most munkához látok, van egy is különmunkám szombatra, aztán este egy olasz étteremben van programom, és holnap este rögtönző színház lesz. Idénynyitó előadás. Mert szerencsére vannak olyan dolgok is, amik ősszel lendülnek és télen virágoznak.

Persze holnap már októberkilenc lesz. Mennyivel játékosabb!