Süket csöndbe hullnak ezek a a rikkantások és nyösszentések,  de mégsem... mert minden nap olvas valaki. A címekből próbálom kitalálni, hogy meghitt témákba elrévedező régi ismerős, szappanopera-olvasó vagy újdonász mohó...

S. Írt egy hete, hogy mindent kiolvasott, még a YouTube-on megnézte az előadásomat, azzal tudna vitatkozni..., és nem vagyok meggyőző (mármint, hogy jól vagyok). Vajon miféle mozaikot lehet kirakni a Zelmával történt eseményekből és a gondolataimból? Édeset? Sósat? Keserűt? Csak savanyút ne! Általában valami különös izgalomban töltöm a napjaimat. Van bennük siker, kudarc, nevetés, csodálkozás és csalódás, néha kellemes meglepetés.

Mint például S., aki írt egy hete, hogy mindent kiolvasott. Megbeszéltük akkor, hogy élőszóban folytatjuk... de ezután S. finoman felszívódott, elhaló linküzeneteiről nem lehet megállapítani, hogy mit akar velük mondani, a linket magát, vagy azt, hogy küldi őket. ...

Tapétadarabka vagyok magányos szobák falán.