Ha az ember el szeretné kerülni a folytonos bánkódást, bosszankodást, dühöt és gyomorgörcsöt mindenféle miatt, akkor kikapcsolja az érzékeit - tudósított Zelma ma délben, amikor ebéd helyett fagylaltot kanalaztunk és jegeskávét ittunk rá. Sütött a nap, de fújt valami szél is, nem volt fülledt a levegő, mindketten - bár más-más okokból - szabadnapot kaptunk, azt hittem, boldogok vagyunk, ha nem is nagyon, de a helyzethez illő mértékben. Erre kiderült, hogy neki ki vannak kapcsolva az érzékei, én meg fagylalttal táplálom...

Tudod, ezekkel a kikapcsolt érzékekkel egy ideig elboldogul az ember, még azt is elfogadja, hogy kimarad a jóból is- bökött kanalával a lime-ra és a kapros túróra. A baj az, hogy így nem lehet létezni, kommunikálni kell akkor is, ha megszólalni sem szeretnél. Aztán valahogy korábbi ismereteidből előjön, hogy mikor mit illik mondani, válaszolni, kérdezni, és elkezd a kezed meg a szád külön életet élni. Teszik a dolgukat. Aztán egy reggel arra ébredsz, hogy cinikus vagy. Majdnem.