- Azt nem szeretem, amikor menet közben megsimogatod a kezem a sebváltón...
Vagy-vagy.
Nem tudok két dologra figyelni.

- Ne aggódj, ez nem neked szól.
Nekem mindent meg kell érintenem.
Ez az igazi érzékiség, nem az, hogy nagy melle van egy nőnek.
A mohos fatörzset és az érdes köveket. Selymet.
Virágszirmot.
Üvegfelületet.
Régi
kifényesedett
kilincset.
Szobrokat.
Én vagyok a múzeumi teremőrök réme, de igyekszem megvárni, amíg nem néznek oda.

Ezen hosszan nevetett.
Rendezett és kispolgári szeml - életében kitüntetett helye van Z. rosszaságainak.

Idealista vagyok és racionális...

mint az érmén, ahol olyan közel a fej vagy írás,

és sose tudod,

mikor,

miért,

melyik oldalát mutatja...