Mert a szeretetnek élnie kell, az nem valamiféle érzés, ott a lélek mélyén, mint zsebben hordott talizmán... hanem állandó szolgálat, hangtalanul suhanva és oda sem nézve... és még: csupa fordulat, váratlan meglepetés, csupa fejlődés, lépéstartás vezényszó nélkül, derűre ború, derűre derű. Erőfeszítés hiába, fesztelen együttlétek "mindenütt jó" alapon, meglepő észrevételek, unosuntig szóváltások, meglepőek is,poén a mellényzsebben, nagy igazságok, kis igazságtalanságok, varázslatok rendelésre, meglepetés és taps nélkül ... de azért egy-egy piros pont talán.... a legtitkosabb noteszben. Ott legbelül.
Hát ilyen egy 17 éves fiú szülőjének lenni... vagy nem is tudom milyen... hálát adok érte a sorsnak, akármilyen is:).